Evangéliumi olvasnivaló hiányában írták, fordítgatták és adták kézről-kézre ennek a könyvnek a történeteit. Összegyűjtésük után lehetetlen megállapítani a származásukat, - néhány kivétellel ezért hiányzik eredeti elmondójuk vagy feljegyzőjük neve. Mindössze a költemények voltak ismeretesek szerzőik nevével együtt.
Csendes továbbadás közben ádvent idején és karácsonyfák alatt sokszor jelentett már maradandó áldást egy-egy történet az elmúlt években. Meglátszik rajtuk, hogy a hiány idején múló hangulat helyett mennyire valóságos evangélium után nyúltak a kereső kezek, mennyire mélyebb áldást kívántak a szűkölködők. Megbizonyult ebben az is, hogy Isten az ő áldásai aranyát nem mulandó bőségen át, hanem inségen keresztül adja, - mert a bűnös emberi szív csak ilyenkor fogékony rá, ilyenkor tudja igazán befogadni. Jó nékünk, ha enélkül is megnyílik a szívünk és valóban magunkhoz vesszük azt, amít szükségben lévő testvéreknek terített ádventi és karácsonyi asztalként, Krisztus békességét és üdvösségét kínáló eledelként készített bennük az Úr "elvehetetlen örömnek" az életére.

"Hirdetek néktek nagy örömet ..."
"Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség a jótetszés emberei között."